Post date: Monday, September 10, 2018 - 14:31

Magyar fordítóiroda lévén gyarkan szembesülünk azzal a széleskörűen elterjedt nézettel, hogy a magyar az egyik legnehezebb nyelv a világon. Ugyanakkor számos könnyebbséget is rejt némely nyugat-európai nyelvekhez viszonyítva. Továbbá – ahogy a vicces kedvű nyelvészek mondani szokták – bármely nyelv megtanulható 5 év alatt, hiszen egy ötéves gyerek a világ bármely országában folyékonyan és helyesen beszéli az anyanyelvét. Lássunk pár „legendás” nehézséget, de pár elfeledett egyszerű vonást is. Azt az olvasóra hagyjuk, hogy szerinte ezen sajátosságok alapján megérdemli-e a magyar a „legnehezebb európai nyelv” címkét.

Könnyebbségek:

Gyakran elfelejtjük azzal népszerűsíteni nyelvünket, hogy a némettel és a franciával ellentétben (igaz, az angolhoz hasonlóan) a magyarban nincsenek nemek. Így a nyelvtanulónak nem kell automatikusan egy nemet is megtanulnia egy új szó megtanulásakor. Egyébként a magyar mindig is elég polkorrekt nyelvnek volt tekinthető: gondoljunk arra, hogy csak egy személyes névmásunk van az egyes szám harmadik személyére (ő), ami nem jellemző az indoeurópai nyelvekben; inkább a „testvér” szót használjuk egy hétköznapi beszélgetésben (pl. „hány testvéred van?”), mint a körülményes fivér, nővér változatokat, illetve a foglalkozásneveknél sem visszük túlzásba a nemek elkülönítését: a rendőr, az igazgató, a tanár jelenthet nőt is (még akkor is, ha kiegészíthetők a -nő utótaggal).

A magyarban nincs jövő idő, ez számos nyelvvel összehasonlítva nagy könnyebség. A jelen idő + majd használatánál nem sok könnyebb szerkezet van, főleg, hogy a majd el is hagyható. (A fog + főnévi igenév szekezettel most ne foglalkozzunk, hétköznapi nyelvezetben egyre ritkább.) Az is nagy öröm lehet egy új nyelvtanuló számára, hogy csak egy múlt időnk van.

Nem kell többes számot használni a számok után. Sokszor bele se gondolunk, hogy mennyire egyszerű ez más nyelvekhez képest – az hagyján, hogy a legtöbb nyelvben többes szám kell a számnév után, de a szláv nyelvekben ráadásul más esetet vonz az 1-re, a 2-3-4-re, illetve az 5 feletti számjegyekre végződő számnév. Ehhez képest hihetetlenül egyszerű az egy fa, két fa, sok fa, nemde?

A kiejtés összhangban van az írásmóddal. Bár jó sok hangunk van, és némelyik magánhangzó megtanulása nehézséget okozhat egy külföldinek, de legalább biztosan tudhatják, hogy hogy kell kiejteni egy szót, ha leírva látják, hiszen egy írásképhez csak egy kiejtés tartozhat. Nincs tippelgetés vagy kivétel – egy franciának vagy angolnak ez nagy könnyebbség lehet.

Végül pedig fontos hangsúlyozni, hogy nem találkozhatunk nagyon különböző dialektusokkal vagy nyelvi változatokkal. Persze – mint minden nyelvben – vannak kisebb földrajzi és szociolingvisztikai különbségek, de alapvetően minden magyar anyanyelvű ember könnyedén és tökéletesen megérti egymást. Így egy nyelvtanulónak nem kell aggódnia, hogy olyan magyarokkal fog találkozni, akik egy számára érthetetlen nyelvváltozatot beszélnek (természetesen eltekintünk a különböző szerek befolyásoltsága alatt lévő egyénektől).

Nehézségek:

Bár a leírt szavak kiejtése elég egyértelmű, fordítva (hallás alapján) már elég nehéz lehet kitalálni a helyes írásmódot: például a „j” hang j-vel és ly-nal is lehet jelölni, és bár vannak rá szabályaink, de azokhoz kivételek is tartoznak (harkály, seregély, papagáj…). Egyszóval egy külföldi számára ilyen esetben marad a találgatás vagy az előre bemagolás.

A két eltérő ragozás, (alanyi és tárgyas) ragozás, talán a legnehezebb magyar sajátosság egy nyugat-európai nyelvtanuló részére, hiszen ez ott teljesen ismeretlen. Ráadásul a szabály nagyon bonyolult; az, hogy határozatlan tárgy vagy tárgyatlan ige esetén alanyi ragozást, határozott tárgy esetén pedig tárgyas ragozást, végtelenül leegyszerűsítő változata a szabálynak. Egy külföldi számára elsőre sokkoló lehet, hogy miért nem ugyanaz az igealak szerepel a „Látok” és a „Látom a lovat” mondatban.

A magyar egy agglutinatív (ragasztgató) nyelv, ami azt jelenti, hogy a szótőhöz szorosan (egybeírva) kapcsolódó utótagokkal bővítjük a szavakat az esetek és egyéb jelentések kifejezéséhez. Mi ezt már megszoktuk, de a hosszú összetételek ijesztőek lehetnek egy külföldi számára. Levél, levelez, levelezés, levelezésetek, levelezéseitek, levelezésetekben – a pár betűs írásbeli különbségek jelentésben nagyokká válnak, így biztosan nem kellemes élmény a megtanulásuk.

Végül a magánhangzók hangrendi egyeztetése is olyan dolog, amely egy angol vagy egyéb nyugat-európai anyanyelvű ember számára újdonságként hathat – bár a törökben és a finnben is létezik. A magas és mély hangrendű magánhangzók ráadásul nem mindig egyértelműek (lásd: sírna, nem pedig sírne), így ismét csak leegyszerűsített szabályról beszélhetünk, ha azt mondjuk, a mély hangrendű áés vegyes hangrendű szavak mély, a magas hangrendű szavak pedig magas hangrendű ragokat vonzanak.

Akárhogy is, kijelenthetjük, hogy ahogy minden nyelv, a magyar is rendelkezik nagyon bonyolult, szokatlan és néha logikátlan szabályokkal, ugyanakkor pár könnyű vonást is mutat. Kíváncsiak vagyunk olvasóink véleményére is, akár a fent olvasottak, akár magyarul tanuló külföldi ismerőseik elmondása alapján. Kommentelésre itt a blogon vagy a Facebook-oldalunkon van lehetőség.

Post date: Wednesday, July 4, 2018 - 15:45

E cikkünket rögtön egy nyelvi kérdéssel kezdjük, amely mellékvágánynak mondható a téma szempontjából, de nyelvészként érdekel bennünket: miért van az, hogy a „time management” kifejezés divatosabb, mint az „időgazdálkodás”? Hiszen ugyanazt jelentik! Előfordulhat, hogy egyszerűen az „angolul minden menőbben hangzik” jelenségről van szó. De lehet, hogy az angol kifejezés használata egyfajta tudományosságot kölcsönöz a témakörnek – hiszen az időgazdálkodás majdnem tudomány, legalábbis egyesek oktatják, mások könyvet írnak róla, ismét mások pedig elsajátíthatatlannak tartják.

Több időgazdálkodási módszer létezik, amelyet lehet alkalmazni a fordításban, de érdekes módon mindet viszonylagos fenntartásokkal kell kezelni, hiszen a szabadúszók élete, csakúgy, mint a fordítóirodai alkalmazottaké, sokban eltér más területektől. Vegyünk sorra pár népszerű módszert!

1. A Pomodoro-technika:

Manapság az egyik legnépszerűbb időgazdálkodási technika a Pomodoro-elv, amely szerint fél órás időszakokra kell osztani a munkanapot, amelyekben 25 perces aktív, elmélyült munkaszakaszok és 5 perces pihenőidők váltogatják egymást. Ez leginkább a koncentrációigényes szellemi munkára alkalmazható, ugyanis kb. fél óra után jelentősen csökken a koncentrációkészségünk. A Pomodoro-szakaszokban aranyszabály a külső tényezők teljes kiküszöbölése, az aktív szakasz alatt nem szabad se e-mailt nézni, se telefont felvenni, se Skype-csevegésbe bonyolódni, se semmi olyat csinálni, ami elterelheti a figyelmünket az elsődleges feladatról. Az ilyen tennivalókat vagy tényezőket el kell tolni a következő 5 perces szünetig vagy egy nagyobb szünetig, ugyanis 3-4 Pomodoro-szakasz után pedig nagyobb szünetet kell tartani. Természetesen nem kötelező az egész napunknak Pomodoro-szakaszokból állnia, de a koncentrációt igénylő munkákkal így haladhatunk legjobban.

Előnye a fordítók számára: a 25 perces elmélyült szakasz alatt jól lehet haladni, az ötperces szünetekben pedig végezhető adminisztratív munka is, illetve ellenőrizhetők az újonnan beérkező levelek stb.

Hátránya a fordítók számára: mi van, ha egy fordítás csak 15 percig tart, vagy csak 10 perccel „lógna bele” a következő szakaszba? Mi van, ha egyszerűen muszáj nagyon sietni vagy éjszakázni a nagyon szoros határidő miatt? Ilyen esetekben célszerű rugalmasan kezelni a feladatainkat.

2. A kétperces szabály

A kétperces szabály számos változatban létezik már; eredeti verzióját alapvetően két részre szokták osztani. Az egyik röviden úgy fogalmazható meg, hogy „ha valamit két perc alatt meg lehet tenni, semmiképp se halaszd el, tedd meg most”. Ennek a szabálynak az a fő filozófiája, hogy ha apró-cseprő (kétperces) teendőinket (egy boríték megcímzése, gyors válasz egy e-mailre, szkennelés stb.) folyamatosan háttérbe szorítjuk a fontosabbnak tűnő feladatokra hivatkozva, akkor ezek elviselhetetlen és követhetetlen mértékig képesek feltorlódni. Ráadásul ha hirtelen jön egy „kétperces” feladat, ami megszakít minket egy munkában, nem érdemes a „most benne vagyok egy nagy munkában” kifogással elhárítanunk, hiszen maga a tény, hogy észrevettük ezen új kétperces feladat felbukkanását, már meg is szakította a nagy munkát. A szabály második része úgy hangzik, „ha egy nagyobb volumenű feladatot, egy új szokást sose tudsz elkezdeni, de két perc alatt megtehető az első lépés, tedd meg most”. E filozófia alapja az, hogy a megkezdett dolgokat könnyebb folytatni, mint nulláról elkezdeni valamit. Például áttérni az egészséges életmódra egy nagy, hosszadalmas és energiaigényes feladatnak tűnik – de megenni egy almát vagy megcsinálni tíz guggolást csak két percbe kerül.

Előnye a fordítók számára: ahogy mindenki más, a fordítók is sokszor találkoznak kétperces feladatokkal. Ezek gyors „leküzdésére” nagyon jó a fenti módszer.

Hátránya a fordítók számára: nem szabad, hogy az egész nap apró-cseprő, kétperces feladatok megoldásából álljon (lásd lentebb). Ha sok ilyen feladatunk van, tömbösíteni kell őket. Továbbá ismét igaz a korábbi megállapítás, hogy egy szabadúszó életében vannak pillanatok (sokszor inkább napok), amikor egyáltalán nincs idő semmi másra, csak az elsődleges fontosságú feladatra: a legközelebbi határidejű fordítás elkészítésére.

3. Az Eisenhower-módszer

Lényege, hogy négy kategóriába osztjuk teendőinket: 1. Fontos és sürgős (sír a gyerek; elromlott a számítógép); 2. Fontos, nem sürgős (hosszú távú célok és tervek, pl. cégünk ügyfélkörének bővítése, önmegvalósítás); 3. Nem fontos, de sürgős (a tevékenységeinket megszakító egyéb feladatok, pl. papírok aláírása, kávékészítés, kötelező jelszómódosítás egy online felületen); 4. Nem fontos és nem sürgős (időpazarló tevékenységek, pl. napi horoszkóp olvasása). Az alapelv itt nem áll meg: a módszer lényege, hogy igyekezzünk úgy megszervezni az életünket, hogy az 1-es, de főleg a 3-as kvadránsban (lent látható erről egy ábra) kevesebbet töltsünk, és hagyjunk több időt a 2-esre – ugyanis túl sokan esünk abba a hibába, hogy a 2-es (fontos, de nem sürgős) feladatoktól folyamatosan elvesszük az időt a sürgős feladatok javára, akár fontosak, akár nem. Így hosszú távú céljainkat végül sose tudjuk megvalósítani.

Előnye a fordítók számára: a fordítók élete tele van sürgős feladatokkal, amelyek nagy része ráadásul fontos is (pl. leadások). Könnyű beleesniük abba a hibába, hogy a fennmaradó időben csak a sürgős, nem fontos dolgaikkal foglalkoznak. Kellő tudatossággal viszont meg lehet oldani azt, hogy rendszeresen foglalkozzunk hosszú távú fontos céljainkkal is – erre a legstresszesebb munkákat végzőknek is szükségük van.

Hátránya a fordítók számára: talán ez a leguniverzálisabb módszer a három közül, így racionális használata biztosan nem okoz hátrányt; ugyanakkor megint csak tagadhatatlan, hogy a szabadúszók életében sokszor mindent napokig felülír egy sürgős határidejű munka. Nehéz úgy foglalkozni a hosszú távú céljainkkal, hogy a rövid távú feladatainknak még nem látszik a vége.

Összegzés:

Elsőre talán azt gondolhatjuk, hogy a fenti módszerek ellentmondanak egymásnak, és vagy-vagy viszonyban állnak; hiszen például az aktív Pomodoro-szakaszban „beeső” kétperces feladat válaszút elé állít bennünket, hogy melyik taktikát kövessük. Ugyanakkor ez az ellentmondás látszólagos: ha jól alkalmazzuk a Pomodoro-elvet, eleve nem szabadna túl sűrűn előfordulnia, hogy beesik egy kétperces feladat; de ha mégis előfordul, az se szentségtörés, ha fél perc alatt elintézzük, majd folytatjuk a koncentrálós munkát. Egy példával azonban talán jobban lehet illusztrálni, milyen jól összehangolható ez a három népszerű elmélet.

Tegyük fel, hogy szabadúszóként reggel számos feladattal kell szembenéznünk: van egy aznapi leadás (sürgős-fontos), egy másnapi leadás (sürgős-fontos) és egy csomó adminisztratív feladat, pl. számlák kiállítása, könyvelő felhívása (sürgős-nem fontos), de időt szeretnénk szánni arra is, hogy elsajátítsuk egy általunk használt fordítási szoftver új funkcióit is, hogy produktívabbá váljunk (fontos, de nem extra sürgős). Ilyenkor beoszthatjuk a napunkat úgy, hogy a délelőtt folyamán 7-8 Pomodoro-szakaszt töltünk fordítással; a szüneteket szükség esetén kitágítva elvégezzük az adminisztratív feladatokat is. Délután folytatjuk az elmélyülést igénylő munkákat, és ha a Pomodoro-módszer meghozza gyümölcsét, azaz a szokásosnál gyorsabban haladunk a fontos-sürgős feladatainkkal, a nap végén talán jut idő (1-2 Pomodoro-szakasz) a nem sürgős, de fontos feladatunkra, a szoftveres önképzésre.

Kíváncsiak vagyunk olvasóink véleményére és saját módszereire is, amelyet itt a blogunkban vagy a Facebook-oldalunkon is szívesen elolvasnánk. (Kétperces feladat!)

Post date: Wednesday, November 22, 2017 - 10:11

Napjainkban egyre inkább kezd elterjedni a transzkreáció (angolul transcreation) fogalma, és bár a fordítói szakma lassan tényként kezeli a létezését, a definínció egyrészt még igen képlékeny, másrészt a szakma kívülállói nemigen sejthetik a névből, miről van szó. Ez a blogcikk elsősorban nekik szól.

Miért pont transzkreáció?

A transzkreáció szóban mindenki jól felismerheti a fordítás angol megfelelőjében is meglévő transz- előtagot, illetve a létrehozást, alkotást jelentő kreáció tövet. A szakma ezt a mesterségesen létrehozott, kicsit művi hangzású terminust szándékosan a „sima” fordítástól való megkülönböztetés érdekében választotta. A lényeg, hogy a transzkreáció nem „csupán” fordítás, hanem egyfajta újraalkotási folyamat a célnyelven, azaz az eredetitől jóval elrugaszkodottabb, adott esetben akár eltérő célnyelvi szöveg (szándékosan nem fordítást írunk) jön létre. A célja egy olyan szöveg létrehozása, amely minden tekintetében – nemcsak nyelvileg, hanem kulturálisan is – olyan, mintha eredetileg is ezen a nyelven írták volna. Sokan érvelhetnek persze azzal, hogy az igazán jó fordítás is pont ilyen – azonban manapság, különösen a fordítássegítő szoftverek (CAT) elterjedésével, a mondatról mondatra fordítás teljesen bevett és elfogadott dolog. Közhelynek hangozhat, hogy „nem szavakat, hanem gondolatokat fordítunk”, azonban a rutinszerű, de tűpontos fordítást igénylő területeken (pl. orvosi zárójelentések) nagyon is sűrűn előfordul a szóról szóra fordítás is, és van is létjogosultsága. A transzkreáció minden esetben a gondolatot, az üzenetet próbálja megragadni: ezért egy mondatnak nem mindig egy mondat felel meg, sőt, adott esetben elképzelhető, hogy bizonyos mondatot vagy mondatokat kihagyhatunk a szövegből, vagy akár hozzá is adhatunk. Az is előfordulhat, hogy – horribile dictu – transzkreáció után a célszöveg egész egyszerűen másról szól, mint a forrásnyelvi szöveg. Ilyen megoldások a hagyományos fordításban nemigen fordulnak elő.

Mikor van szükség transzkreációra?

A transzkreáció elsősorban a marketingszövegek vagy egyéb kreatív, kulturálisan beágyazott forrásszövegek precíz fordítását váltja fel vagy helyettesíti; a marketing elsődleges célja ugyanis az értékesítés segítése, értékesíteni pedig csak úgy lehet, ha a szöveg kifogástalanul hangzik, és gördülékeny a vásárló anyanyelvén, valamint ugyanazt az érzelmi hatást éri el az olvasóban. Bizonyos nyelvek azonban szűkszavúbbak vagy máshová helyezik a hangsúlyt, arról nem is beszélve, hogy egy nyomtatott vagy nagy láthatóságú online dokumentumnál a helyigényre és az elrendezésre, formázásra is oda kell figyelni – nem mindegy tehát, hogy milyen ábécével, mennyire egyszerű vagy bonyolult mondatokkal, milyen stílusban szólítjuk meg az olvasót. Az ilyen nyelvi és kulturális sajátosságokat csak a célnyelvet anyanyelvi szinten beszélő fordítók ismerik és tudják alkalmazni, ezért fontos alapelv, hogy transzkreációt kivétel nélkül mindig csak a célnyelvet anyanyelvi szinten beszélő fordító végezhet (ez egyébként alapesetben a fordításra is igaz, de szűk vagy nagyon speciális szakterület, illetve ritka nyelvpár esetén ettől a követelménytől néha muszáj eltekintenie a szakmának).

Mennyibe kerül a transzkreáció?

A „mennyibe kerül a fordítás” egy sűrűn szóba kerülő (sőt, a kelleténél gyakrabban központi helyet elfoglaló) kérdés az iparágunkban. Míg a fordítási árak a mai napig is legtöbbször szóáron (esetleg karakteráron) vannak meghatározva a fordítóirodák többségében, a transzkreáció nem vezethető le ennyire egyszerűen a mennyiségre. Hiszen ahogy említettük, lehetséges, hogy menet közben kimaradnak bizonyos részek a forrásszövegből, de az is lehet, hogy a célszöveg lesz hosszabb, mert az adott kultúra ezt követeli meg. A transzkreáció árazása tehát jellemzően óradíjban van meghatározva, és a ténylegesen eltöltött időt számlázza a fordító („transzkreátor”). Természetesen a konkrét ár itt is a nyelvkombináció függvénye, ahogy standard fordítás esetében is.

Gépi fordítás, emberi fordítás és transzkreáció

Zárszóként érdemes megemlíteni, hogy ahogyan egy korábbi blogcikkünkben is említettük, a neurális gépi fordítás egyre több nyelvpárban és szakterületen produkál értékelhető vagy kifejezetten jó (könnyen lektorálható) minőségű célszöveget. Talán ez is az egyik oka annak, hogy a fordítói szakma megalkotta a transzkreáció fogalmát, egy olyan kategóriát, amely mindenképpen az emberi tényező szükségességét emeli ki a fordításban. A fogalomzavarok elkerülésére ugyanis kiváló módszer egy új terminus meghonosítása: a gépi fordítás is fordítás, csakúgy, mint az emberi, viszont „gépi transzkreáció” nem létezik.

Post date: Thursday, June 29, 2017 - 10:29

A neurális gépi fordítás (Neural Machine Translation, NMT) egyértelműen 2017 legdivatosabb kifejezése lett a fordítóipar különböző szereplői – szabadúszók, fordítóirodák, fordításokat beszerző cégek – és mindenekelőtt a számítógépes nyelvészettel foglalkozók körében. Ez a blogbejegyzés egy gyors áttekintést kíván adni az NMT mai állásáról azoknak, akik még csak ismerkednek a témával, illetve szeretnék megérteni ennek az új technológiának a jelentőségét. Arról is szó lesz röviden, hogy kell-e rettegniük a fordítóknak, azaz felválthatja-e az emberi fordítást a gépi, és ha igen, mikor és hogyan? De mielőtt eljutnánk ehhez a vissza-visszatérő nyelvfilozófiai kérdéshez, kezdjük egy kis történelmi áttekintéssel és helyzetfelméréssel.

Hogy működött eddig a gépi fordítás?

Az NMT-t megelőző időszakban is többféle gépi fordítási modell létezett, például a szabályalapú, amely nyelvtani szabályok és egy szótár segítségével igyekezte reprodukálni az eredeti szöveget a célnyelven. Hasonlóan működött az ún. példaalapú gépi fordítás, amely már meglévő fordítások alapján logikai lépésekkel következtette ki az egyes szavak és kifejezések célnyelvi megfelelőjét (pl. Ha az „I drink” magyarul „Iszom”, az „I don’t drink” pedig „Nem iszom”, akkor a „don’t” fordítása minden bizonnyal „nem”). Mindkét modellnek megvoltak a maga előnyei – és persze a korlátai is. A 2000-es években pedig mindkettőt felváltotta a statisztikai gépi fordítás (SMT), amely óriási meglévő korpuszok (kétnyelvű és egynyelvű szövegek) segítségével, előfordulási statisztikák alapján próbálta kikövetkeztetni a szavak és szókapcsolatok helyes fordítását. A Google Translate egészen 2017 elejéig minden nyelvpárban statisztikai gépi fordítást használt (habár bizonyos ritkább nyelvpárokban a kétnyelvű korpuszok híján egy köztes angol fordításra is sor került).

Mindhárom fent leírt modell (és az ötvözésükből készült többféle hibrid megoldás is) több sebből vérzik: amellett, hogy nyelvtanilag sokszor helytelen mondatokat produkál, egyrészt az árnyaltabb jelentéseket nem képes „megérteni”, visszaadni, minden terminusnak a legalapvetőbb vagy legnépszerűbb jelentését fogja előnyben részesíteni. Másrészt – és ez még nagyobb akadály a tökéletesítésben – a szövegkörnyezetet és a témakört ignorálja. Bár a fordítómotort lehet „tanítani”, témakörökre specializálni, finomhangolni, de alapvetően mindegyik modell szegmenseket (mondatokat) fordít, és az előttük lévő vagy az őket követő mondatok nem tudnak hatással lenni a fordításra. Sőt, szegmensen belül is tovább szegmentál (kissé leegyszerűsítve: a lehető leghosszabb egyező mondatrészt keresi, ami már megvan a korpuszban), és ezen mondatrészek fordításai sincsenek hatással egymásra. Laikusoknak sem kell magyarázni, hogy miért óriási hátrány ez egy összefüggő, folyó szöveg fordításánál. Az SMT sokak szerint elérte teljesítőképessége határát, és finomhangolás nélkül (amely persze jelentős idő- és pénzráfordítást is igényel) már nem képes szignifikáns javulásra.

Hogyan működik és miért népszerű a neurális gépi fordítás?

A tavalyi év nagy bejelentése a Google részéről az volt, hogy tesztjeik alapján bizonyos környezetekben, bizonyos nyelvpárokban és bizonyos szövegtípusokon az NMT majdnem olyan jó minőséget tud produkálni, mint az emberi fordítók. Számokban kifejezve: egyes izolált esetekben akár 60%-kal kevesebb hibát vétett a korábbi modellekhez képest. Hiába az óvatos fogalmazás, erre felkapta fejét az egész világ, és a fordítóiparon kívüli média (pl. az Economist) és más óriáscégek (pl. Facebook) is aktívan foglalkozni kezdtek a témával, illetve szinte heti szinten jönnek a hírek arról (e héten például az Amazontól), hogy a gépi fordítással foglalkozó nagy cégek átállnak a neurális modellre. Oka lehet ennek a Google bejelentése mellett az is, hogy az NMT egy teljesen új, mondhatni gyerekcipőben járó technológia, egy új megközelítés, amely előtt számos lehetőség áll, és mégis megközelíti vagy meghaladja a korábbi modellek minőségét (szövegtípustól függően).

A mesterséges intelligencia kutatásával kéz a kézben járó NMT az első olyan modell, amely az emberi gondolkodást olyan szinten próbálja imitálni, hogy gyakorlatilag teljesen elrugaszkodik a forrásszöveg szórendjétől és strukturális kötöttségeitől – mindemellett figyelembe veszi a szövegkörnyezetet is. Anélkül, hogy a részletekbe és a számítógépes nyelvészet mélyebb bugyraiba beleásnánk, körülbelül úgy lehet megmagyarázni a folyamatot, hogy a gép gyakorlatilag megpróbálja leképezni a forrásszöveg jelentését egy nyelvtől független szinten, majd ezt a szintet „újrafogalmazza” a célnyelven. Sokkal kevésbé kötődik szószinten és strukturálisan a forrásszöveghez, és éppen ezért sokkal kevesebb szórendi és ragozási/egyeztetési hibát vét, mint például a statisztikai gépi fordítás.

Megszokott és újszerű kihívások

Az NMT, bármennyire népszerű, szinte már körberajongott megoldás, azért nem szabad elfelejteni, hogy a gépi fordítás egyik szakértőjének, John Tinsley-nek a londoni SlatorCon konferencián használt szavaival élve „végső soron csak a gépi fordítás egy újabb fajtája”. Téves lenne tehát azt gondolni, hogy a korábbi gépi fordítási modellek összes hibáját kiköszörüli, és minden téren tökéletes fordításokat fog produkálni. Bár a fejlesztése még korai szakaszban van, már most kirajzolódik, hogy az NMT-nek is meggyűlik a baja a hosszabb mondatokkal, és inkább rövid szegmenseken igazán hatékony. Ez egyébként a korábbi modelleknél is szokásosnak nevezhető probléma volt, főleg a magyarhoz hasonló nyelveknél. Továbbá bármennyire is gördülékeny, természetesen hangzó mondatokat produkál néha a neurális modell, könnyen becsaphatja az embert, ugyanis képes kihagyni szavakat, szókapcsolatokat vagy akár teljes mondatrészeket is (ami viszont az eddigi modellekre kevésbé volt jellemző). Az eddigi tapasztalatok alapján az agglutináló nyelvek ugyanúgy nehezebben dolgozhatók fel vele, mint a szegmentáltabb latin és germán nyelvek. A hibák javítását pedig lassítja, hogy sokkal mélyebben kell leásni a programba ahhoz, hogy megállapítsuk egy adott fordítási hiba okát, és nem is biztos, hogy megéri az erőfeszítést. Végül pedig a gépigényt kell megemlítenünk: jelenleg csak a legnagyobb cégek, illetve az NMT fejlesztésére külön költségvetéssel rendelkező szervezetek engedhetik meg maguknak az üzemeltetéshez szükséges géppark és neurális hálózatok fenntartását.

Mire számítsunk a jövőben?

A közeljövőben inkább a kutatás és a fejlesztés terén számíthatunk előrelépésre, a fordítócégek szokásukhoz híven valószínűleg kicsit lassabban fognak reagálni – azaz bár figyelemmel kísérik az eredményeket, és tesztelik a lehetőségeiket, nem valószínű, hogy azonnal átállnak egy NMT + emberi utószerkesztés modellre, hacsak nem kifejezetten szűk alkalmazási területen és csak bizonyos „sikernyelvpárokban” teszik ezt. Egyelőre a kelet-ázsiai nyelvekben (pl. kínai, japán) látható kiemelkedő javulás a gépi fordítások minőségében. A magyar nyelv – mondhatni, szintén szokásához híven – egyelőre kevésbé tűnik alkalmasnak arra, hogy NMT-vel az emberihez hasonló minőségben lehessen fordítani rá angolból (vagy ellenkező irányba). Elsősorban a technikai jellegű szakszövegek és a hasonló sémára épülő, adott szakterületet érintő szövegek esetében látható és várható további javulás.

És hogy mikor váltja fel az NMT az emberi fordítást? Erre a szakemberek általában azt válaszolják, hogy bizonyos területeken, bizonyos szövegtípusoknál és bizonyos nyelvpárokban lehetséges, hogy átveszi az uralmat – akár egy-két évtizeden belül is –, de kreatív emberi fordításra mindig is szükség lesz. Az NMT jelentősége tehát inkább abban van, hogy a fordítássegítő eszközökbe beépülve még jobban segíti, gyorsítja a fordító munkáját, hogy a nyelvésznek több ideje legyen a kreativitást, elvonatkoztatást igénylő mondatok és szövegrészek fordítására. Továbbá nem szabad elfeledni a nem szakmabelieknek nyújtott segítséget sem, hiszen ma is elsősorban a forrásnyelvet nem beszélő, de egy adott szöveget megérteni próbáló laikusok, nem pedig nyelvészek teszik ki a Google Translate és más gépi fordítómotorok felhasználóinak nagy részét. Az ember általi ellenőrzést és utószerkesztést egyáltalán nem kívánó gépi fordítások kora viszont egyelőre még nincs a láthatáron.

Post date: Friday, April 21, 2017 - 15:48

Legújabb blogcikkünkben egy számos fordítóirodát érintő problémát tárgyalunk, amelyre van egyszerű megoldás is, bár sokan nem tudnak róla. Sőt, egyéb iparágakat is érinthet a kérdés, ahol szabadúszók, közbeékelt ügynökségek és végügyfelek dolgoznak bejelentkezést igénylő online környezetekben.

Számos online (azaz böngészőből használható) fordítástámogató vagy fordítóalkalmazásban (pl. Smartling), de néha egyéb fordítói környezetekben és portálokon is szükség van a fordító részéről hitelesítő adatok megadására – legtöbbször egy e-mail-cím és egy jelszó formájában. Ez nem is okoz problémát addig, amíg a fordítási környezet működtetője maga a fordítóiroda, esetleg a fordítókkal közvetlen kapcsolatban lévő ügyfél, hiszen egymás számára amúgy is ismertek az adataik. De mi a helyzet abban az – elég sűrűn előforduló – esetben, amikor a „végügyfél” tulajdonát képezi az online eszköz, és a közbeékelt fordítóiroda nem szeretné kiadni a szabadúszó fordítók e-mail-címét? Hiszen egyrészt adatvédelmi, másrészt egyéb titoktartási aggályai lehetne a fordítócégnek, amely adott esetben joggal féltheti értékes szabadúszói személyes adatait.

Vegyünk egy példát: egy projekten három fordító és egy lektor dolgozik egyszerre, és mindegyiküknek külön e-mail-címre és jelszóra van szükségük a fordítási környezetbe való belépéshez. Ha a fordítóiroda nem akarja kiadni az ügyfélnek a címüket, azt gondolhatja, hogy kénytelen lesz „kamu” (azaz másra nem használt) e-mail-címeket létrehozni a csapat minden egyes tagjának, pl.

fordito1@legjobbforditas.hu, fordito2@legjobbforditas.hu, fordito3@legjobbforditas.hu, lektor@legjobbforditas.hu

Ha több nyelvre is kérik az adott projektet, az nyelvenként még ugyanennyi címregisztrációt jelentene. Ez természetesen rengeteg idő és adminisztráció még akkor is, ha számos szolgáltatónál hozhatunk létre viszonylag gyorsan és egyszerűen e-mail-címeket.

Azonban a Gmail rendelkezik egy apró és javarészt ismeretlen, de nagyon hasznos funkcióval, amellyel kikerülhető az e-mail-címek regisztrációjának kényszere és kellemetlensége.* Ennek lényege, hogy ha egy „+” jellel kezdődő karakterlánccal egészítjük ki gmailes címünk „@” előtti részét: az ilyen címre küldött leveleket ugyanis az eredeti címünkre kapjuk meg. Például a fenti esetben, ha a fordítóiroda rendelkezik egyetlen gmailes címmel, amely legyen például legjobbforditas@gmail.com, akkor az alábbi címekre címzett e-mailek is ugyanerre a címre fognak megérkezni:

legjobbforditas+fordito1@gmail.com, legjobbforditas+fordito2@gmail.com, legjobbforditas+fordito3@gmail.com, legjobbforditas+lektor@gmail.com

Ugyanakkor mind a Smartling, mind más online környezetek külön e-mail-címként észlelik a fenti címváltozatokat, azaz használhatók különböző személyek bejelentkezési címeként. Így nemcsak a regisztráción spórolunk időt, hanem azon is, hogy a „kamu” e-mail-címek átirányításával nem kell foglalkoznunk, automatikusan megtörténik (az első esetben ezzel szemben a fordítóirodának még átirányítást is be kellene állítania a létrehozott címekre, ha nem akarja mindegyiket egyesével folyamatosan ellenőrizni). A harmadik nagy előny az időfaktor és az átirányítás mellett, hogy egy helyen látni fogunk minden információt – a fordítónak pedig magát a fiókot legtöbbször nem is kell használnia, hiszen a cím csak bejelentkezési célt szolgál.

Így megóvhatjuk adatainkat, időt takaríthatunk meg, ráadásul a fordítókra is kevesebb adminisztrációs feladatot terhelünk. Köszönjük Sisák Tamás senior projektmenedzser kollégánknak az ötletet, és sok sikert kívánunk minden kollégának a trükk kipróbálásához!

* Tudomásunk szerint más e-mail-szolgáltatóknál ez a funkció nem működik, de érdemes ellenőrizni, hátha rendelkeznek hasonló funkcióval.

Post date: Tuesday, September 20, 2016 - 10:11

A HVG cikke arról tudósít, hogy a magyar kormány (a Magyar Közlönyben is közölt kormányhatározat szerint) szeretné elérni, hogy a londoni székhelyű Európai Gyógyszerügynökség (European Medicines Agency, EMA) a Brexit esetleges megvalósulása után Budapestre költözzön. Tekintsünk el most az előzetes esélylatolgatástól – hiszen egyrészt már több „nagyágyú”, úgymint Olaszország, Svédország és Németország is bejelentette hasonló szándékát, másrészt számos szakértő szerint még a Brexit véghezvitele sem tekinthető biztosnak –, és nézzük át, mik az előfeltételei, illetve mik az esetleges hozadékai egy ilyen eseménynek. Cikkünk végén a hazai és európai fordítóiparra gyakorolt hatással is foglalkozunk.

Canary Wharf, London – az EMA jelenlegi székhelye

Előfeltételek

Nyilvánvaló, hogy ha nem is olyan súlyú szervezetről van szó, mint az Európai Parlament vagy az Európai Bíróság, az EMA igazi „nagy falat”: hét bizottsággal rendelkezik, mindegyik bizottságba egy tagot és egy helyettesítő tagot delegál az EU mind a 28 tagállama, valamint Izland és Norvégia is; ezenfelül akár 5 további tag is helyet foglalhat a bizottságokban szakértőként. És akkor még csak a bizottságokról beszéltünk – a teljes alkalmazotti létszám 850 körül van, amelynek (meglepő módon) csak 7%-a brit állampolgár.

Egy ilyen nagyságrendű szervezet Budapestre költöztetéséhez számos feltételnek teljesülnie kell:

  • politikai akarat: a magyar kormánynak és a magyar államnak egy emberként ki kell állnia e minden bizonnyal bonyolult és költséges projekt mellett, ha sikert akar elérni;
  • sikeres lobbitevékenység: mivel más EU-tagországok is pályáznak a lehetőségre, képviselőinknek mindent be kell vetnie, hogy a magyar pályázat bizonyuljon a legjobbnak;
  • logisztikai feltételek: mind épület, mind megközelíthetőség és nemzetközi közlekedés (repülőtér közelsége, közvetlen repülőjáratok minden EU-tagországba stb.) szempontjából olyan helyszínt kell választani a szervezetnek, amely alkalmas és méltó a feladatra;
  • emberanyag: ha a szervezet Magyarországra költözik, helyben kell biztosítani a nem EU-delegált dolgozókat: képzett, sok nyelven beszélő, az EMA-t érintő kérdésekben jártas szakembereket, akik pótolni tudják a jelenleg brit részről biztosított alkalmazotti kört. Több száz munkahelyről is szó lehet, azonban a jelenlegi munkaerőhiány mellett érdemes jó előre mérlegelni, hogy honnan, hogyan lehet és érdemes a szükséges emberi erőforrást előteremteni;
  • nyelvi szükségletek: a fenti kérdéskörhöz szorosan kapcsolódik, de nemcsak az alkalmazottak szempontjából fontos, hogy az EMA – EU-s ügynökség lévén – hatalmas mennyiségű szöveget termel és fordíttat az EU számos nyelvére (gyógyszer-engedélyezési eljárások, határozatok, új szabályozások, publikációk stb.). Érdemes azon is elgondolkodni, hogy a jelenleg angol nyelven születő szövegek vajon magyarul íródnak-e majd, és ha igen, ki fogja ezeket lettre, litvánra, portugálra fordítani. Vagy maradjon az EMA elsődleges munkanyelve az angol (bár addigra ez már csak Málta és Írország tagsága miatt lesz hivatalos nyelv)? És –britek hiányában – vajon milyen anyanyelvű szakértők fogják megszövegezni ezeket az angol nyelvű dokumentumokat? Ez a problémafelvetés egyébként az összes EU-intézményre igaz lehet.

Hasznok

Teljesen nyilvánvaló, hogy egy fontos EU-ügynökség Budapestre költözése nemcsak formális vagy politikai presztízskérdés, hanem komoly gazdasági haszonnal is jár(hat). Elég csak az ügynökség működtetéséhez szükséges funkcionális (napi működés, személyzet ellátása, beszerzések), szervezési (konferenciaturizmus, alkalmazottak utaztatása és elszállásolása) és adminisztratív (a fent említett fordítási és akár tolmácsolási feladatok ellátása) költségekre, illetve ezek EU általi finanszírozására gondolni. De az EMA közelsége valószínűleg „nem ártana” a hazai gyógyszeriparnak sem: könnyebb és gyorsabb kommunikáció a gyógyszeripar és az EMA képviselői között, szakmai rendezvények stb. – a hasznok egyértelműnek tűnnek. A hosszú távú hasznok között pedig muszáj megemlíteni az ország (és ezzel együtt Kelet-Európa) helyének megerősödését az EU-n belül, ami nemcsak a hazai euroszkeptikus hangok lecsendesítését jelentheti, hanem egy ténylegesen multicentrikus, nem nyugatközpontú EU felé történő előrelépést.

Mivel azonban blogunk a fordítással kapcsolatos témákkal foglalkozik, ideje, hogy rátérjünk a szakmánkra gyakorolt lehetséges következményekre.

A fordítóiparra gyakorolt hatás

Akár az angol marad az EMA elsődleges munkanyelve és az általa kibocsátott dokumentumok elsődleges nyelve, akár felváltja a magyar (vagy esetleg egy másik, nagyobb EU-s munkanyelv), mindenképpen nagy mennyiségű fordítási munka tevődhet át Magyarországra. Az EMA (és az EU Szerveinek Fordítóközpontja) szervezeten belül valószínűleg nem lesz képes mindezekkel a nyelvi igényekkel megküzdeni, így biztosra vehető, hogy ilyen vagy olyan módon megnövekedne a témához értő hazai szakfordítók terhelése. Amennyiben az ügynökség magyar nyelven szövegezne meg bizonyos dokumentációkat (ezt mi kevésbé valószínű forgatókönyvnek tartjuk), úgy felmerül a kérdés, hogy megoldható-e egyáltalán ezek közvetlen fordítása az EU összes nyelvére. Ugyanis gyógyszerészeti-szabályozási szakszövegre nem könnyen lehet szakfordítót találni a kisebb célnyelveken (dán, észt, svéd stb.).

Nyilvánvaló, hogy nemzetközileg is eltolódnának a hangsúlyok: még ha angol nyelvű szövegek is születnek elsődlegesen, feltételezhető, hogy a kiszervezett fordítási feladatokat a közelség és a könnyebb kommunikáció miatt magyar fordítópiaci szereplőkhöz (is) irányítaná az ügynökség. A változás tehát már biztos, a kérdés csak az, hogy mikor kerül sor végleges döntésre az EMA elköltöztetéséről. Két év rövid idő is lehet, és az Egyesült Királyság kilépésének megindítása esetén gyors lépésekre lesz szükség az elvárt háttér megteremtéséhez, bármelyik ország legyen is a befutó.

Források:

http://hvg.hu/gazdasag/20160901_Konkret_terve_van_a_Brexit_utanra_Orbaneknak

http://raps.org/Regulatory-Focus/News/2016/07/06/25278/EMA-on-Brexit-New-Headquarters-Locale-Will-be-Decided-by-Member-States/

http://www.politico.eu/article/brexit-vote-sets-off-race-to-seat-ema/

Post date: Monday, May 9, 2016 - 11:19

Valljuk be, amikor az ügyféloldalon állunk, nem szeretjük az elégedettségi felméréseket, mert úgy érezzünk, a már megvásárolt terméket vagy szolgáltatást kínáló eladó az időnket rabolja egy múltbéli tranzakcióval kapcsolatban – bármennyire rövid legyen is a felmérés. A kérdezők így aztán különféle ajándékokkal próbálják „lekenyerezni” a drága idejét féltő ügyfelet a részvétel érdekében. De vajon miért tartják olyan fontosnak a szolgáltatók ezeket a felméréseket? A válasz egyszerű: gondoljunk csak bele, ha egy adott kávéfőzőről minden egyes vásárló kitöltene egy kérdőívet, és beleírná a fejleszthető pontok közé, hogy jó lenne, ha jegeskávét is tudna készíteni a gép – vajon a következő modellen lenne-e jegeskávé gomb? Valószínű, hogy a gyártó erre, és nem mondjuk a gyorsabb lefőzési időre összpontosítana. Hosszú távon mindenképp az ügyfél érdekét szolgálja egy ilyen felmérés, hiszen a gyártó vagy szolgáltató cég akkor tudja őt a legjobban kiszolgálni, ha ismeri a pontos igényeit, vágyait. Persze erősségeink megismerése is elsődleges cél – hiszen ezekre építve lehet még előrébb lépni a komoly versenyt mutató iparágunkban.

2016-os, négy perc alatt kitölthető ügyfél-elégedettségi felmérésünket úgy állítottuk össze, hogy megismerhessük mind az adott ügyfél által leginkább kedvelt tulajdonságunkat, mind azokat a területeket, ahol szolgáltatásainkat tudnánk bővíteni vagy optimalizálni. A válaszok, habár névtelenül lehetett őket beküldeni, szinte egytől-egyig dicsérő, nagyon pozitív hangvételűek voltak, ami különösen jólesett a csapatunknak. A szövegesen kifejthető válaszok között a Hunnect-munkatársak segítőkészségét nagyon sokan megdicsérték, de még apróságokat, például a könnyen megjegyezhető e-mail-címet is kiemelték. Viszont lássunk alább pár feleletválasztós eredményt:

Ügyfeleink 89%-a szerint a „pontos szállítás” kategóriában kiemelkedő (Nagyon jó), a maradék 11% szerint pedig értékelés jár nekünk – az Átlagos, Átlagon aluli és Gyenge opciót senki se választotta. Hasonlóan jó értékelést kapott a „gyors válaszidő” (81% Nagyon jó, 19% ). Kiemelkedő még a „minőség” értékelése: 70% a Nagyon jó, 26% a és 4% az Átlagos válaszok aránya, ennél rosszabbat senki se választott.

Beszéljünk kicsit a fejlesztendő vagy bővítendő területekről! Meglepve olvastuk, hogy ügyfeleink 46%-a nem hallott még az Élettudományi üzletágunk (Life Sciences Department) 2015-ös létrehozásáról. Ez mindenképpen tanulságos volt számunkra, hiszen a jövőben jobban oda kell figyelnünk arra, hogy minél több csatornán keresztül juttassuk el ügyfeleink részére az őket is érintő újításokat. Szöveges választ lehetett adni arra a kérdésre, hogy milyen további szolgáltatásokra lenne igény. Egyes ügyfeleink a kiadványszerkesztési szolgáltatásokat (DTP) hiányolták – miközben ezeket valójában jelenleg is kínáljuk; más ügyfelek a nem kelet-európai, azaz népszerűbb célnyelvek kapacitásbővítését szorgalmazták. Ez utóbbit mindenképpen ösztönzésnek vesszük, hogy adott esetben teljes nyelvi csomagot ajánlhassunk minden ügyfelünknek, így megtakarítva nekik a különböző alvállalkozók között „szétdarabolt” projektek megszervezésével járó időt.

                Végül pedig ejtsünk pár szót az általános tanulságokról: egyértelmű, hogy (a tavalyi évhez hasonlóan) továbbra is a csapat segítőkészsége, a gyors válaszok és a pontos szállítás tartozik legnagyobb erősségeink közé. Ami a kommunikációnkat illeti, a jövőben igyekszünk még jobban tájékoztatni minden ügyfelünket a pontos szolgáltatási kínálatunkról, növelni kapacitásunkat, – egyszóval beépíteni a „Jegeskávé” gombot a kávéfőzőbe, és ezt jól láthatóan fel is tüntetni a dobozon.

Post date: Friday, April 8, 2016 - 13:09

2016 februárjában a Hunnect Kft. alkalmazottai egy személyre szabott képzésen vehettek részt, melynek címe „Kommunikáció a gyógyszeriparban” volt. Az előadó-tréner, dr. Markovich György több mint 40 éves tapasztalattal rendelkezik a gyógyszeriparban, mindemellett cégvezetői és kommunikációs tapasztalata is több évtizedre nyúlik vissza.

Sokakban felmerülhet a kérdés, miért van szüksége a gyógyszeriparnak szakfordítókra, és egyáltalán milyen jellegű szövegeket fordítanak az erre szakosodott irodák és szabadúszók. Logikus válasznak tűnne, hogy a Magyarországon forgalomba kerülő gyógyszerekhez tartozó dokumentáció (pl. betegtájékoztatók) lefordítása teszi ki a gyógyszerész-szakfordítók munkájának nagy részét, amelyek ráadásul repetitív és kevés fordítói kreativitást vagy kapacitást igénylő szövegek. Ez azonban nem feltétlenül felel meg a valóságnak. A tesztelés alatt álló gyógyszerek (vizsgálati készítmények) rendkívül szigorú és bonyolult, több fázisú gyógyszerkísérleteken (hivatalos nevükön klinikai vizsgálatokon) mennek át, mire eljuthatnak az engedélyeztetésig. Azokban a szakaszokban, ahol már emberek kisebb-nagyobb csoportjain is ki kell próbálni a készítmények hatásait (ideális dózis, gyógyhatások és mellékhatások szempontjából), kiemelten fontos, hogy a vizsgálatban részt vevő minden egyes beteg 100%-ig tisztában legyen a részvételi feltételekkel és kockázatokkal, körülményekkel, illetve a lehetőségeivel. Ezért minden olyan klinikai vizsgálat dokumentációját, amely több országban is toboroz résztvevőket, le kell fordítani minden egyes jelentkező vagy érdeklődő anyanyelvére.

A betegeknek szóló (ún. „patient-facing”) anyagok mellett ráadásul igen jelentős mennyiségű tájékoztató és szabályozó célú szöveg jön létre az orvosok számára is (ún. „physician-facing” szövegek); természetesen minden vizsgálatvezető orvos is a saját nyelvén kell, hogy olvassa ezeket, hiszen bármennyire is jól tudnak angolul vagy a vizsgálati protokoll eredeti nyelvén, itt a legapróbb részleteknek is óriási jelentősége lehet. Mindezek következtében rengeteg olyan gyógyszeripari fordítás keletkezik évről évre, amelyet csak igen szűk körben olvasnak majd – lehetséges, hogy extrém esetben akár csak egyetlen orvos vagy egyetlen beteg.

A másik felmerülő kérdés a laikusok részéről: kik fordítják az ilyen szövegeket? Ahogy az orvosi szakfordításokról szóló blogbejegyzésünkben is kiemeltük, az elvándorlás és a munkaerőhiány miatt nehéz főállású orvosi szakfordítókat találni az országban; ez ugyanúgy igaz a gyógyszerészeti szakfordítókra is. Mindemellett a Hunnect kiemelten ügyel arra, hogy csak a szakmában jártas, szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező fordítók dolgozzanak az ilyen kényes jellegű szövegeken, hiszen nemcsak a szaknyelvvel, de a használandó sablonokkal és szabályozásokkal is tisztában kell lenni. Mint minden szakterületen, szerencsére itt is megtalálhatók a nyelvek iránt szenvedélyesen elkötelezett, lelkes szakemberek, akik számára a fordítás legalább ugyanakkora élvezet, mint kihívás. Élettudományi osztályunk pedig továbbra is gondoskodik arról, hogy házon belül is mindig legyen a témához értő specialista.

Amennyiben kérdése van a gyógyszerészeti szakszövegek fordításával kapcsolatban, forduljon hozzánk bizalommal bármely elérhetőségünkön. Szívesen állunk rendelkezésére további információval.

 

Post date: Tuesday, March 22, 2016 - 15:39

Szemfüles levelezőpartnereink – alvállalkozók és ügyfelek – észrevehették már az e-mailjeink aláírásában megjelenő, időről időre változó egyedi logókat. Legújabb blogbejegyzésünkben Tölgyesi Évát, a Life Sciences üzletágunk vezetőjét kérdezzük (nem is annyira) titkos szenvedélyéről, az egyedi logók megalkotásáról, illetve más hobbijairól is.

Honnan jött az ötlet a Hunnect-logók aktualizálására? Melyik volt az első ilyen logó?

Egy nagyon hideg decemberi napon, hogy feldobjam a hangulatot, sapkát adtam a Hunnect logójára. Ez megtetszett a kollégáknak is, és elkezdték ők is használni a téli logót. Ezután nem volt megállás. Próbálom mindig az évszaknak vagy egy eseménynek megfelelően megálmodni és létrehozni az újabb logókat.

Milyen reakciók jöttek eddig az ügyfelektől és alvállalkozóktól az aktualizált logókra?

A szemfülesebbek egyből kiszúrják, ha új a logódizájn. Eddig csak pozitív visszajelzést kaptam az ügyfelektől és az alvállalkozóktól egyaránt. Általában azoknak az ügyfeleknek és alvállalkozóknak szokott feltűnni az új logó, akikkel szorosabb kapcsolatot ápolunk. Természetesen minden dicséret jól esik, de amikor egy nagy külföldi ügyfél is észreveszi és megdicséri a munkámat, azt egy különleges dolognak tartom. A legnagyobb sikert eddig a 2015 őszi logó aratta a visszajelzések alapján. Vicces és informatív volt. Erről van szó:

Milyen fotószerkesztési múlttal vagy tapasztalattal rendelkezel? Szoktál-e más, hasonló jellegű munkákat végezni a munkádhoz vagy szabadidődben?

Iskolában nem tanultam soha a fotószerkesztést, hanem saját magam próbáltam elsajátítani több program csínját-bínját is. Természetesen van még hova fejlődnöm, de van egy program, amit már elég magabiztosan tudok használni. Szoktam a logók mellett a kollégáknak segíteni, ha képszerkesztésre van szükség egy-egy projekthez, valamint a Hunnect Facebook-oldalára is gyakran én utószerkesztem a képeket. A szabadidőmben az általam készített képeken szoktam gyakorolni. Ezek általában természet- vagy kutyás fotók.

Mesélj még egy kicsit a munkahelyen kívüli érdeklődési köreidről, hobbijaidról!

Nagyon szeretek olvasni, főleg életrajzi regényeket és ázsiai irodalmat. Most éppen Hosszú Katinka második könyvét olvasom. A másik hobbimnak már nem is a kutyázást tartom, hanem a versenyagarászatot. Edzünk és versenyekre megyünk. A két hobbi vegyítése, amikor az agarakkal kapcsolatos szakirodalmat olvasom. Jelenleg két whippet (vagy más néven kis angol agár) lakik nálunk: Cyndi és Dotty. Nagyon szeretjük őket, egyfajta harmóniát teremtenek otthon, célokat adnak a versenyzések kapcsán. A két elég időigényes hobbimnak nagyon sok pozitív lecsapódása van. Például tévénézésre már egyáltalán nem jut időm, és napi szinten sportolunk.

Post date: Monday, January 4, 2016 - 13:55

 

A 2015-ös évben változtak a magyar helyesírási szabályok, és 2016. szeptember 1-jén (vagy 1-én) már végérvényesen életbe is lépnek (addig hivatalosan a régi és az új is elfogadott), így mostantól cégünk is az új helyesírási elveket alkalmazva szállítja a magyar nyelvű munkákat ügyfeleinek. Néhány érdekes változás is akad, vegyük például az alábbi mondatokat.

A régi helyesírási elvek szerint:

Pókember a tetőablak nyitva tartása miatt könnyedén besurrant lakásába, ami megkönnyítette dolgát, hogy átöltözve, Peter Parkerként jegyet válthasson a Star Wars VII. részére a jegyárusító hely nyitva tartása alatt.

Az új változások miatt, ha üzemidőről van szó, a nyitva tartás szót már egybe kell írni, így a fenti mondat helyesen így alakul:

Pókember a tetőablak nyitva tartása miatt könnyedén besurrant lakásába, ami megkönnyítette dolgát, hogy átöltözve, Peter Parkerként jegyet válthasson a Star Wars VII. részére a jegyárusító hely nyitvatartása alatt.

Nem ez az egyetlen változtatás, ha megvizsgáljuk az alábbi mondatot, láthatunk egyéb érdekességet is:

.

Peter Parker a jegyiroda felé találkozott régi ismerősével, Mariannal, aki megadta neki új e-mail címét.

Az új elvek szerint helyesen így fest a mondat:

Peter Parker a jegyiroda felé találkozott régi ismerősével, Mariann-nal, aki megadta neki új e-mail-címét.

Vagy:

Peter Parker a jegyiroda felé találkozott régi ismerősével, Mariann-nal, aki megadta neki új ímélcímét.

Fontos változás még például az -i képző, amely ezentúl a többszörös összetételeknél nem számít bele a szótagszámlálásba. Így alakul az alábbi mondat tehát:

Azt nyilván mindenki tudja, hogy Pókember nem holmi szuperhős-ruházati boltban vásárolja jelmezét, hanem saját maga készíti.

Helyesen így írjuk mostantól:

Azt nyilván mindenki tudja, hogy Pókember nem holmi szuperhősruházati boltban vásárolja jelmezét, hanem saját maga készíti.

A többi képzőt ugyanakkor nem érinti ez a változás, tehát az alábbi mondat továbbra is így helyes:

Pókember keveset tudott New York tömegközlekedéséről, mert fejében inkább hálóhinta-rendszerű térkép volt.

Függetlenül attól, kinek mennyire tűnnek észszerűnek (igen, ez is így helyes már) ezek a változások, az Akadémia javaslatait követjük ezentúl. Mivel a példák korántsem fedik le teljesen az újdonságokat, helyesírásunk szabályainak részletes változásairól az alábbi linken olvashat bárki: http://www.oktatas.hu/pub_bin/dload/sajtoszoba/A_magyar_helyesiras_szabalyai_Valtozasok.pdf

Weboldalunkról pedig letölthető a saját készítésű helyesírási útmutatónk, amely ugyan nem teljes, de könnyen érthető példákkal illusztrálja a legfontosabb változásokat.

Boldog új évet és az új helyesírási szabályokban való könnyű kiigazodást kívánunk minden olvasónknak!

 

 

Pages

Azonnali elérhetőség
Tel:
(+36) 62 950 222
Email:
mail@hunnect.hu